A három muskétás...

2021.01.09

Gábor részletes beszámolója tökéletes olvasmány az esti vacsora mellé: "Na akkor bemutatkozom én is, de meg fogjátok bánni, ugyanis karakterlavina következik (a Word szerint 2850 szó), úgyhogy elő a vödör popcornnal és a kólával!Hogy hogyan is kezdődött a történetem a kevésbé praktikus Opelekkel?"

Meglepő módon az első autómmal, ami ( mi más is lehetne? ) egy Opel volt, jelesül egy Kadett D 1.3SR 1980-ból, bár ez még nem tudatos választás volt. Ellenben a sportos autók ( Ebben is Recarok voltak, sportkormány és kiegészítő műszerek ) végképp belopták magukat a szívembe, talán ennek is köszönhető hogy az utód, a 2000-ben hozzám került négyajtós Kadett E (ráadásul dízel) volt az egyetlen autó, amit nem tudtam igazán megkedvelni. Ennek ellenére 4 évig használtam, aztán egyszer csak bejött a képbe a Calibra. 

Hogy miért pont akkor azt nem tudom, hiszen akkor már egyre többet lehetett látni belőlük idehaza is, de valamiért elkezdtek mozogni a bogarak hogy nekem kell egy olyan. Rövid tervezgetés után meg is lett, egyben ez volt az első autóm amit tudatosan vásároltam (az elsőt örököltem, a másodiknál meg nem kifejezetten Opel-t kerestem, hanem egy gazdaságos középkategóriájú autót, csak a véletlen hozta így hogy az is Opel lett, kifejezetten Calibrát akartam, és mivel a benne található motorokról akkor még mit sem tudtam, az egyetlen feltételem az volt vele szemben, hogy klíma legyen benne. Amikor meglett, akkor már egy ideje Opelklub tag voltam), így megvételkor az autókereskedő telephelyéről egyenesen a 2004-es fóti MOTE-találkozóra gurultam vele, a négy lemezfelnin 3 különböző dísztárcsával. Még ma is emlékszem mekkora derültséget keltett...Megvétel után gyakorlatilag másnap rákerültek a Kadettről örökölt krómozott felnik, és akkor cseppentem bele az abban az időben már virágzó Calibrás társadalomba is, akik révén új távlatok és lehetőségek nyíltak meg előttem, nem utolsó sorban annak köszönhetően hogy a lakóhelyem közelében is élt egy tagjuk, akivel aztán barátság, majd az autók terén egyfajta rivalizálás alakult ki. 

Nagyjából ekkor kezdett elhatalmasodni rajtam az autofil énem, esetenként meredek túlzásokba esve, mert akkor például még potenciális beszerzési forrásnak tekintettem tuningalkatrészek terén a Homasita céget is. Örülök hogy később sikerül elzavarni ezt a vállamra telepedett gonosz kisördögöt. Igazából már ködbe vesznek a módosítások sorrendjei, de a felni után így lett Rieger GTS lökhárítóm, toronymerevítőm, újabb felniszettem (ez már egy 17"-es Artec R volt, feketére festve), chiptuningom, direktszűrőm (ez melléfogás volt, ment is vissza a gyári hamar) módosított hátsó lökhárítóm, ültetett futóművem (egy fix 40/40-es FK), xenonszettem és fóliázott ablakaim is többek között. Persze azért költenem is kellett az autóra: bár amikor megvettem, elég jó állapotúnak tűnt, hamar kiderült, hogy a látszat bizony csal. Az ültetés és a hátsó nyomtávszélesítő beszerelése után az első egyenetlenségnél kiderült hogy a kerék beleér a sárvédőívbe, így hát fel kellett peremeznem azokat. Ekkor derült ki hogy mindkét sárvédőn fél-fél centi gitt van a festék alatt, ami azonmód fel is pattogzott, így vihetem fényezőhöz az autót. Sajna akkoriban nem volt pénzem telifényre, viszont a módosítások (például elöl a morcosított géptető) elég gyakran megkövetelték hogy fényezőhöz járjak, aminek a vége az lett hogy a nálam töltött pályafutása végére az autó minden eleme a tetőn és a csomagtérajtón kívül újra lett fújva. Időközben viszont egészen megszerettem az autót, talán még én sem értem hogy mi volt az oka hogy ennek ellenére meghirdettem alig 3 év használat után. Mindenesetre egy meggondolatlan pillanatban felkerült a hirdetés a legismertebb használtautós portálra, aztán, érdeklődés nem lévén, meg is feledkezdtem róla és boldogan használtam tovább az autót még mintegy fél évig, amikor egyszer csak megcsörrent a telefon, és egy izgatott hang kérdezte hogy megvan-e még az autóm. Igenlő válaszomat hallva csak annyit mondott: ne csináljak semmit, holnap jön a pénzzel. Valószínűleg ez volt ami megszédített, mert tartotta az ígéretét, másnap megjelent és alku nélkül elvitte az autót annyiért amennyiért hirdettem. Utólag visszagondolva azóta is életem egyik legrosszabb döntésének tartom, mert időközben eléggé belopta magát a szívembe az autó. Végül 3 és fél év használat után kényszeredett mosollyal az arcomon megváltam tőle. Ettől függetlenül ma is hálásan gondolok vissza a Calibrára, mert általa is sok új emberrel ismerkedtem meg akik nem engedték hogy letérjek a fény felé vezető útról az autótuning sötét és szerteágazó ösvényén. Egyebek között a Calibra által végleg Opel-fanatikussá váltam, és kialakult bennem egy határozott kép arról is hogy az utódja csak és kizárólag egy olyan típus lehet, amit maga a gyár is szellemi örökösnek szánt: ez pedig az Astra Coupé.

Azt is megfogadtam hogy nem kapkodom el az utód megvételét, ennek ellenére alig egy hónappal később már az udvaron állt a kinézett Bertone.A klíma itt is előfeltétel volt, és bár már akkor többet tudtam arról hogy a Coupékat milyen motorral szerelték, igazából az 1.8 nem tudatos választás volt (csak abban voltam biztos hogy az 1.6-os kevés, a Turbóban meg nem lennék hosszú életű), a belső azonnal megfogott és nem is eresztett. Viszont az autófil énemet itt már nem tudtam (és nem is akartam) visszafogni, úgyhogy első perctől bizonyossá vált hogy ez az autó sem marad gyári állapotban. Először egy felni került rá (a gyári 16"-os "hópihe mintás"), majd egy Cd-s rádió mivel a kazetta a 21. században számomra már nem opció. Mivel engem zavar ha egy autóban egy létező funkció nem működik, így kellett vennem a rádióhoz egy adaptert is, mert egyszerre tarthatatlanná vált hogy a kormányon levő távirányítógombok a fejegység cseréje után működésképtelenné váltak. A következő lépcsőfok egy egyedi autószőnyeg-garnitúra lett, valamint (merjünk nagyot álmodni) bebőröztettem a középkonzolt az ülések kárpitjával harmonizáló világos bézs színűre. Apránként jöttek az olyan módosítások mint a géptető-teleszkóp, az Insignia ablakmosó-fúvókák, a hűthető kesztyűtartó, majd az első látványosabb módosítás: egy másik lökhárító előre, a gyári OPC stílusában. Közben 2010 lett, és már a "hópihés" felnitől is ideje volt megszabadulni (igazából sosem tetszett, van egy olyan hülye kattanásom hogy azok a felnik amelyeknek tíznél kevesebb, de páros számú küllője van, nem néznek ki jól (szerintem olyanok mint egy szekérkerék)), így végül egy Saab alól került alá egy szett Rial Viper D70, 7.5x17" méretben, eleinte még 215/45-ös gumikkal. Temészetesen ebbe is bekerült a xenon, eleinte még a gyári FF-tükrös fényszórókba, atán eljött a fényszórócsere ideje is, a gyári projektorosra. Ezzel egyidőben kerültek rá füstszínű búrájú oldalindexek is, egy szemüvegtartó a gyári kapaszkodó helyére C Corsából, majd egy újabb nagy projekt, a műszerfal ledezése. Ekkor már bent volt a tempomat is, és ha már úgyis lekerült a kormánykerék körüli burkolat, akkor beruháztam egy Veramon-féle fedélzeti computerbe is.A következő évre újabb nagy projektet vettem a fejembe: kitaláltam hogy nekem kell ülésfűtés (holott már a Calibrát sem használtam télen, talán csak az első évben), hiszen ha gyárilag rendelhető extra volt, és nem kerül túl nagy fáradtságba a kivitelezése, akkor miért ne. Azóta is egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor kapcsoltam be, de hát Mallory is csak azért akarta megmászni a Mount Everestet "mert ott van" Ugyanebből a megfontolásból szimatot fogott kutya módjára addig nyomoztam, amíg rá nem jöttem hogyan lehet a gyárilag beépített kipörgésgátlót kikapcsolhatóvá tenni, mert hát ilyen extra is volt az opciós listán anno. Persze ezt is pontosan ugyanolyan gyakran használom mint az ülésfűtést, de hát ha egyszer lehet, és meg tudom oldani, akkor miért ne? Azért van kakukktojás is: még a műszerfal ledezéssel egyidejűleg bekerült a tempomat visszajelzője a műszerfalba, aminek ugyan a piktogramja megvan gyárilag, viszont egyetlen G Astrában sem működik, obskúrús okokból az Opel nem építette ki ezt a lehetőséget még az eredetileg, már a gyárban tempomattal szerelt típusoknál sem. Hát nekem most már igen. Ugyanilyen "felesleges" extra az autokróm (vagyis a ráeső vakító fénytől automatikusan elsötétedő) belső visszapillantó tükör, az enyém ráadásul kakukktojás is, lévén egy BMW-ből származik (ahogy az ülésfűtés karbonszálas fűtőbetétei is), és amióta fóliázva van a hátsó szélvédő, még csak el sem kellett sötétednie egyszer sem. Így már kezdett egyre jobban tetszeni az autó, de még korántsem értünk a végére: a Calibra kemény futóműve után merőben szokatlan volt a hajóhinta-szerű érzés amit ebben tapasztaltam (meg aztán örök bánatom hogy az előd Calibrához képest ez szinte "bogárhátú", gyárilag rövidebb is majd' 30, és magasabb 8 centivel, feltétlenül ki kellett hát köszörülnöm ezt a csorbát J ), így a következő lépés ebbe is egy másik futómű volt: ez kivételesen tekerhető, nem azért mert eleve ilyet akartam, hanem mert éppen jó áron tudtam megvenni, pedig már akkor tudtam hogy ha egyszer letekerem, felőlem akár össze is rozsdásodhat a menete, mert felfelé ez ugyan nem lesz sohasem tekerve .Pontosan így is történt, hosszú kísérletezés után beállt a végleges magasság: most ott tartok hogy ha 0.5bar-ral kevesebb a guminyomás, akkor már leér az eleje a kapubehajtóban, pedig még volna hová tekerni (elöl további 6, hátul 4 centi menet van még), és még koptatót is tennék rá elölre szívem szerint. Viszont ha megteszem akkor vagy örök életre az utcára vagyok száműzve és nincs többé garázs, vagy újra kell betonoznom a kapubejárót a szomszédok legnagyobb megdöbbenésére. Pedig jó úton haladok: a 8 centi magasságkülönbséget ami egy széria Bertone és egy Calibra között van, most sikerült nullára redukálni (ennyit van tehát ültetve). 2014 körül a futóműnél annyi változás történt hogy a már említett RIal Viper felnik kaptak egy teli polírt, és felkerült előre a Turbo/OPC 308-as fékszettje, valamint kapott egy toronymerevítőt is, mert egy ilyen már a Calibrámban is jó szolgálatot tett anno.Ekkortájt kezdtem el kísérlketezni a műszerfallal: egy netes oldal inspirációjának hatására előbb egy androidos tablet került a középkonzolba a multimédiás fukciók végett, viszont a gyári rádió is megmaradt praktikus okokból. Ehhez teljesen át kellett faragni a középkonzolt, ami ilyen alkalmakkor eleinte újrabőrözve, később fényezve lettek. Azért írtam hogy "alkalmakkor", mert természetesen az első elképzelés nem lett jó, a fejegység túlságosan alulra került, és a műszerfal mögötti fűtésbox helyigénye miatt nem tudtam teljesen betolni a rádiót a középkonzolba, az mindig kilógott egy-másfél centit. Mivel ez így nem maradhatott, jött a B verzió, itt megszüntettem a középső szellőzőrostélyokat (és vele az elakadásjelző gombot is átmenetileg), és a tablet és a fejegység is feljebb került a középkonzolban, ami itt már a kárpit színéhez igazodva bézs színű lett. Sajnos később kiderült hogy ez sem a megfelelő megoldás, mivel a középső légrések nélkül a klíma hatékonysága nagyban csökken (konkrétan meg lehetett főni az autóban, bekapcsolt klíma mellett is), így harmadszorra is átalakítottam: ezúttal a tablet és a hagyományos fejegység ugrott, cserébe beszereztem egy akkor elég drágának számító és sokat tudó androidos dupla DIN fejegységet, és az új középkonzol megint fényezve lett, ismét csak bézs színűre. Az új fejegységben már nincs optikai meghajtó (CD vagy DVD), ellenben van benne Wifi, GPS, Bluetooth és mobilnet is, mivel vettem bele SIM kártyát (sokkal kényelmesebb így netezni, nem kell szenvedni a teló párosításával. Természetesen nem böngészésre gondolok, hanem online navigációra és Spotify-ra). Telepítve lett a fejegységgel együtt előre néző (menetrögzítő) kamera (a belső tükör mellé, később tudtam meg hogy néhány országban tiltják), illetve tolatókamera is. Kaptak fényvédő fóliát az üvegek, majd jött a következő nagy projekt: eldöntöttem hogy nekem vajszínű bőrbelső kell, és mivel nem találtam gyárit eladót, így végül újrabőröztettem a belsejét. Ekkor már 2018-at írtunk, azóta csak egy még nagyobb (immáron 18"-as, gyári Corsa D OPC) felni ment rá, valamint az OPC-stílusú (de igazából nem az) lökhárítót felváltotta egy valódi OPC lökhárító, benne ledes (és sárgára fóliázott) ködfényszórókkal), valamint az elmaradhatatlan Cupra koptatóval. Hirtelen ennyit tudtam összeszedni az idestova 13. éve nálam levő Bertoneról, erősen olyan érzésem van hogy kimaradtak dolgok, de ezek szerint azok nem lényegesek...Viszont a történetnek nincs vége, ugyanis hiába adtam el a piros Calibrámat 2008-ban, az általa előidézett függésből nem tudtam kigyógyulni, így 11 évvel később, 2019 februárjában hosszas gondolkodás után végre rászántam magam hogy megint veszek egyet. Persze azt már tudtam hogy a Bertone marad, még egyszer nem akartram átélni azt a hiányérzetet amit a piros Cali eladása okozott (pedig az csak 3,5 évig volt nálam, a Coupé meg akkorra már a 11. évét taposta a tulajdonomban), szóval az újabb Calibra második (de véletlenül sem feleannyira megbecsült) autónak került hozzám, így most kettőből kettő hobbiautóm van, napi használós meg egy sem. Ennyit arról hogy mennyire vagyunk barátok én és a racionalitás...A második Calibrám egy gyártás végéről származó, '97-es évjáratú X20XEV motoros autó lett, elvileg "Young Edition" kiadás, de ennek semmi nyoma, mert az ajtókon található és ezt a kiadást azonosító logókat valaki már leszedte róla korábban, viszont ezt a színt (Nordcap, egyfajta lilásszürke, az olvadó jeget szimbolizálja a gyár szerint) ebben az évjáratban csak erre a kiadásra fújták.

 Az fentebb leírt autós "előéletemből" sejthető hogy ez a kocsi sem maradhatott úgy ahogy hozzám került, így az azóta eltelt szűk két év alatt kapott ez is egy szett 17"-es felnit. Itt már a kereket is tudatosan választottam, szerintem a '90-es évek autóihoz nagyon megy a pókhálómintás felni amik akkoriban voltak divatban, így három típus volt versenyben: első a BBS RX 215/216 (ezek olyanok mint a gyári Cliff/DTM/Keke kiadás felnijei, csak ezek 17"-osak annak ellenére hogy 4x100-as a lyukosztásuk, VW Golf III/Venton voltak ilyenek eredetileg), a második az ASA AR1, a harmadik pedig a Keskin KT4. Végül a Keskin lett a befutó, egyszerűen azért mert olyat találtam legelőször a három közül. A Calibrát már ültetnem nem kellett mert úgy vettem hogy volt alatta egy 40/40-es fix FK rendszer, ami egyfelől jó volt, másfelől viszont hozott magával egy problémát is: jelesül hogy a gyárinál ksiebb kerekek miatt amik az autón voltak (205/50 R15-el vettem, pedig 205/55 a gyárija) a kipufogó elég gyakran leért (olykor látványos szikrákat is vetett a mögöttem jövők legnagyobb örömére), ezért időszerűvé vált egy komplett kipufogórendszer csere. Ez végül rozsdamentesből lett lehajtogatva egy Paragi hátsó dob és egy egyedileg gyártott középdob beiktatásával, utóbbit azért mert a Calibrához már nem kapni középdobot, nem gyártják, se eredeti gyárit, se utángyártottat. Még korábban ebbe is bekerült egy toronymerevítő az eddigi autóimban szerzett jó tapasztalatok miatt, valamint a belső is kicserélődőtt a szerintem legszebb nem bőr Calibra belsőre, a Linse fantázianevűre. A bőrön is gondolkodtam, újabban nagyon tetszik a mogyoróbarna szín, de egyrészt mivel ilyen nem létezett gyárilag, így csináltatni kéne, másrészt meg ami még inkább visszatart az az hogy ebben az autóban sajnos nincsen klíma, a bőr meg enélkül elég necces lenne...Na igen, nincsen klíma, pedig a két korábbi autómnál azt írtam hogy ez előfeltétel nálam ha autót veszek. Így van, a jót könnyű megszokni, és egyébként pont ez volt a két bekezdéssel feljebb írt hosszas gondolkodásom oka hogy megvegyem-e ezt az autót. Végül azért döntöttem úgy hogy a klíma nélkülisége ellenére is megveszem, mert az általam felállított feltételrendszer (klíma, faceliftes kasztni (a jobb korrózióvédelem miatt), és adott motor) mindegyikének megléte egyre reménytelenebbé vált így a gyártás befejezése után több mint 20 évvel, szóval realizálódott hogy ha ezt most nem veszem meg, akkor lehet hogy soha nem lesz többé Calibrám. Egyelőre együtt tudok élni a klímanélkülkiséggel így hogy csak hobbiautóként használom, bár sokat javít a dolgon hogy ebben az autómban viszont van tetőablak, ami a Kadettek óta nem volt egyik kocsimban sem. Azért a bőr belsőn még mindig gondolkodom, de ha végképp elvásik a mostani, akkor lehet ezt is meglépem, akármennyire is kényelmetlen lesz.Kerültek még az autóba olyan apróságok mint fedélzeti computer, autóhifi (ezúttal hagyományos 1DIN-es fejegységgel, viszont itt van erősítő és mélyláda), variáható intervallumos ablaktörlő kar ( B Omegából), tempomat (mert már a Bertoneban is szerettem), míg végül 2019 végén belevágtam a nagy projektbe.Ez pedig az lett hogy eldöntöttem hogy megépítem az első X20XER (a G Astrából ismerős szívó OPC) motoros Calibrát (legalábbis az elég kiterjedt ismerősi körben nem tudtam másikról). Ehhez először is vettem egy XER hengerfejet ami plug and play passzol az XEV motorra, kapott egy rozsdamentes 4-2-1 leömlőt (gyári OPC-t nem találtam, de az is 4-2-1, az eredeti Calibra 4-1 leömlőjével szemben), a kipufogórendszer már adott volt, a szívósor és az injektorok meg eredetileg is olyanok mint a kis OPC-é. A cél a gyári XER 160 lóereje lett volna, ami már így is tekintélyes előrelépés az eredeti 136 lóerőhöz képest (szívómotoros autóról beszélünk!), viszont habár a technika 2020 tavaszára összeállt, addig nem mertem megméretni amíg nem találok valakit aki a chipet is megírja hozzá. Ez nem volt egyszerű feladat, részben mert manapság az OBD-n keresztül írható autók korában senki nem akarja vállalni azt a szívást ami a vezérlők forrasztgatásával jár (ebben még így működik a chipelés), ráadásul az utolsó évjáratos X20XEV Calibrák motorvezérlője még egy speciális fajta is amit csak ebbe a típusba szereltek, úgyhogy bejáratott megoldás sincs rá.Végül ez is megoldódott, és az autóm várakozáson felül teljesített, ugyanis a várt 160 lóerő helyett végül 174-et teljesített a padon, ezzel ha minden igaz, most az enyém a legerősebb ilyen motoros Calibra az országban. Az kimaradt hogy még a motortuninggal egy időben kapott az autó egy váltóútrövidítőt és a váltókar hosszából is vágtam vagy 5 centit, így most japánosan precízen, bár kissé nagy erővel kapcsolhatóak a fokozatok. Ezután már csak egy nagyobb fék került rá, a gyári 256-os helyett 280-as átmérőjű (Meriva) tárcsákkal, 4x100-as lyukosztásban ez a legnagyobb fék ami gyári alkatrészekkel megoldható.Jelenleg itt tartunk, és egyelőre mindkét autó abban a formájában van amilyennek elképzeltem, úgyhogy egyelőre különösebb nagy projekt nincs tervben, inkább az állagmegóvásra összpontosítok. Azért még van egy váltóútrövidítőm a Bertoneba is amit csak be kéne szerelni, illetve a Calibra remélhetőleg fog kapni idén egy ablaksötétítést (elsősorban azért mert jobban néz ki és csak másodsorban a klímanélküliség enyhítésére), valamint már készül az új A-oszlop takaró a beépített olajhőfokmérővel.

Ha van egy érdekes átépítésed, vagy szeretnéd bemutatni az autódat, vedd fel velünk a kapcsolatot Facebookon, vagy az otfm@otfm.hu email címen.

Szerző:

Juhász Tomi

2021.01.09